A munkáltató köteles a munkavállaló részére a munkaviszony teljesítésével összefüggésben felmerült szükséges és indokolt költséget megtéríteni.
Ez az általános szabály irányadó a távmunkavégzés esetében is.
A távmunkás dolgozó részére adható költségtérítések körét annak adózása szerint két körbe sorolhatjuk:
- az adómentes juttatás,
- adóköteles, vagyis jövedelemként adózó juttatás.
Az adómentes juttatások körében beszélhetünk tételes költségelszámolásról és átalány költségtérítésről.
- Tételes költségelszámolás esetén a költségtérítés alapját képezheti az internethasználat díja, egyes számítástechnikai eszközök és adott esetben a munkavégzés helyéül szolgáló ingatlan bérleti díja és rezsi költségei is.
- Átalány költségtérítésként a felek által előzetesen meghatározott, de legfeljebb havonta az adóév első napján érvényes minimálbér 10%-ának megfelelő összeg határozható meg, azonban csak akkor, ha a tételes költségelszámolásra nem kerül sor.
Az átalány költségtérítés előnye, hogy ilyenkor nem kell tételesen elszámolni azzal, milyen költségei eredtek az otthoni munkavégzésből a munkavállalónak (pl. magasabb rezsidíj).
Az átalány költségtérítés kapcsán ha a távmunkavégzés nem érinti az egész hónapot, a havi összegnek a távmunkavégzéssel érintett napokkal arányos része jár csak a dolgozónak.
Amennyiben a távmunkával összefüggésben vagy arra tekintettel a munkavállaló további juttatást kap (az adómentes lehetőségeken felül), az már adóköteles bevételnek minősül, amelyre a jövedelemre vonatkozó adózási szabályokat kell alkalmazni.
